Szalagavató ötven évvel ezelőtt

Ötven évvel ezelőtt még nem volt olyan nagyszabású iskolai program a szalagozás, hiszen a szokás nem sokkal korábban, a hatvanas években kezdődött. Az 1973-as iskolaújságban – melynek Diákújság volt a címe és 14 oldalas volt – a következő cikk jelent meg Józsa György, akkori IV. a osztályos tanulótól (tudnivaló, hogy akkor még a szombat is tanítási nap volt az iskolákban):

Az idén is elérkezett az az időpont, amikor a negyedikesek egy szalagot tűzhetnek a kabátjukra, rajta két évszámmal, ez jelkép. Eddig szokás volt, hogy ezt a szalagot a harmadikosok nyújtották át jól-rosszul megrendezett, de bensőségesnek szánt ünnepség keretében. Az idei negyedikesek is ilyesmit vártak. Szombatra esett volna az átadás, és csütörtökön közölték, hogy semmiféle ünnepség nem lesz, „a szalagok az osztályfőnöki órán lesznek kiosztva”. Pénteken a negyedikesek nem voltak iskolában, de szombaton mégis ünneplőben jött egy részük. És ünneplőben volt az a pár ember is, aki beállított hozzájuk, a harmadikosokat képviselték és nyilván meglepetésnek szánva a gesztust (?) még néhány – valóban keresetlen – szót is mellékeltek a szalaghoz. Hivatalosan senki sem mondta meg, miért történt ez így, csak magánvélemények hangzottak el, vállvonogatva, gúnyosan vagy sajnálkozó hangon. „Ennek az átadásnak úgysincs semmi tartalma, értelmetlen, tehát fölösleges hagyomány, leszámolunk vele.” Nyilván igaza van ebben, vagy ha nincs, akkor is így döntött, aki erről dönthetett.