Tours de Trefort

Szeptember első hétvégéjén immár negyedszer indult útjára a Tour de Trefort kerékpáros csapata. Minden korábbinál nagyobb, 67 fős társaság – diákok, szülők és végzett diákjaink – vágott neki a kétszer százhúsz kilométeres távolságnak.

Ekkora csapat mozgatása komoly logisztikai feladat volt: csoportokba kellett osztani a résztvevőket, össze Kellett hangolni az eltérő sebességgel haladók mozgását. Mind a hat csapatunk – a sólymok, sasok, ölyvek, vércsék, karvalyok és keselyűk – nagykorú vezetőkkel a saját ütemében haladt. Szinte minden megtörtént, ami egy ilyen kerékpártúrán megtörténhet: volt komoly szembeszél, több esés volt kavicsos és vizes aszfalton, egy gyalogost fellökött egy biciklis, mintegy tíz defekt, széteső váltók, rövid időre eltűnő diák, aggódó szülők intenzív keresőmanőverei – majd a legény nyugodt megjelenése a szálláson… Unatkozni nem volt időnk.

Balatonkenesén egy kedves szülő nagyon finom gulyással várt bennünket, és az egész hétvégéjét ránk áldozta. A mákos gubát már helyben készítettük el, éppen akkora mennyiségben, amekkorára szükség volt. Fürödtünk este is, reggel is a Balcsiban – szóval jó volt.

A visszaúton már éreztük a nyereg nyomását az ülepünkön, mégis gyorsabban haladtunk. Akiknek sok lett volna a teljes távolság, időben kiszálltak: értük jöttek a szülők, vagy vonattal indultak haza. Összesen ötvennégyen teljesítették a teljes utat, köztük hét hetedikes diák és öt lány. Heten a út kétharmadát, öten a felét, egy fő pedig a hatodát tette meg. Ez bizony nagy teljesítmény!

Egy héttel később egy kis sütizés alkalmat adott arra, hogy összegyűjtsük a tapasztalatainkat és az ötleteinket: mi működött jól, és min érdemes jövőre még javítani.

Készülnek a pólók, amelyek a teljes oda-vissza utat teljesítők méltó jutalmai. Büszkék lehetnek rájuk, mert van mire: tizenévesen két nap alatt 240 kilométer!

Már el is kezdődött a következő évi Tour de Trefort szervezése. Már most látom: még jobb lesz. Május végén lehet újra jelentkezni. Várjuk a diákokat, a szülőket, az öregdiákokat és… akár még a kollégákat is. Mert ez tényleg egy tök jó dolog! És ahogy mondani szoktam: HEJHÓ! NEM PUNNYADNI!

Fernengel András