Az iskola zászlója
Iskolánkat – akkori nevén a Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgymnasiumát – 1872-ben azzal a céllal alapították, hogy a tanárjelöltek a vezetőtanárok felügyelete és irányítása mellett tanítási gyakorlatuk, és az iskola életének tanulmányozása során itt szerezzenek pedagógiai, módszertani ismereteket. Ez volt Európában az első ilyen iskola, amely a tanárképzésben kitűzött szerepét azóta is betölti.
Az első világháború nagyon komoly pusztítást végzett, emiatt csak csekély számú tárgyi emlék maradt az iskolatörténet első négy-öt évtizedéből. Az itt látható 114 × 156 cm méretű selyemzászlót 1926-ban a diákok önkéntes adományaiból készíttették el, 1926. május 30-án szentelték fel, és adták át az iskolai cserkészcsapatnak, illetve Mária-kongregációs csoportnak. Az egyik oldalán a Budapesti M. Királyi Tanárképző Gyakorló-Gimnázium felirat és a magyar címer, a másik oldalán pedig egy szép hímzés látható, amely Szűz Máriát, mint a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja. Nem tudjuk, hogy a zászló két évtizeden át hol volt kitéve, kiállítva, illetve milyen ünnepi alkalmak esetén és hogyan használták. Feltehetően a kommunista diktatúra időszaka előtti utolsó igazgató, Újhelyi Sándor rejtette el a zászlót az 1940-es évek végén az iskola szenes pincéjének egy eldugott szegletébe. Őt elsősorban nyíltan vállalt vallásos meggyőződése miatt eltávolították az iskolából 1950-ben.
Nem tudjuk, hogy a későbbi évtizedekben ki és mikor szerzett tudomást a zászló hollétéről. Feltehetően a rajta levő ábrázolások miatt azonban nem vették újra használatba, hiszen a kommunista ideológia se a történelmi magyar címert, se a vallási témájú képet nem akarta láttatni. Az iskola 1972-es centenáriumi ünnepségére a zászlót az iskola épületében kiállították (ld. itt a képet), mint egy történelmi emléket, aztán újra a pincében helyezték el.
Az 1992-ben igazgatóvá kinevezett Lénárd Gábornak az akkori gondnok egy ízben arról számolt be, hogy a pincében még régről ott levő szén és koksz elszállítása alkalmával egy zsírpapírféle csomagolásban egy henger alakú tárgy bukkant elő. Lénárd Gábor óriási meglepetéssel vette tudomásul, hogy egy gyönyörű hímzéssel díszített 114×156 cm méretű nemzeti színű zászló került elő, de a fűtésre szánt szén alatt eltöltött hosszú idő nagyon megviselte.
A zászlót restauráltatta (a restaurátor megítélése alapján nagyon jó állapotban maradt meg), és az első emelet központi részén méltó körülmények között elhelyeztette. Kiss Istvánnéval közösen – aki az iskolatörténet jeles kutatója volt – 1993-ban kialakították a zászló környezetét is, annak bal oldalára Eötvös József, jobb oldalára Trefort Ágoston emléktáblája került.
A zászló azóta a legfontosabb iskolai ünnepségeken azok legszebb díszítő motívumaként az iskola egész közössége jelenlétében a múltbeli hagyományokat tovább folytatva erősíti tagjainak, a diákságnak és a tanároknak egymáshoz és a nemzethez tartozását.
A zászlót 2025 novemberében egy textil restaurátor újra restaurálta.