(1952-től 1959-ig volt az iskola igazgatója)
Az iskola élete 1952-től 1959-ig
1952 tavaszán váratlanul behívtak a Fõvárosi Tanácsba fontos megbeszélésre. Elõbb több kérdéssel munkám gondjai felõl érdeklõdtek, majd közölték, hogy új iskolába helyeznek igazgatónak. Aggódásomat látva, megnyugtattak, hogy jó munkám jutalmaként vegyem kitüntetésképpen áthelyezésemet.
Így kerültem én a Trefort utcai gyakorló élére. Munkámban sok akkori nehézséggel kellett megküzdenem. A második világháború befejezése után a gyakorló gimnáziumokat országosan megszüntették, helyette a különbözõ iskolákban kiemelkedõ tanárokhoz osztották be gyakorlásra a jelölteket. Erre a súlyos hibára figyelt fel a kormányzatunk, s elhatározta a gyakorló gimnáziumok újraélesztését. Átvettem tehát a régi és patinás Trefort utcai gyakorló gimnázium vezetését. Külön büszkévé tett az a tudat, hogy valamikor a régi gyakorlóban gyakoroltam magam is. Az iskolát ideiglenesen a IX. kerületi Szamuelly utca (akkori Lónyai utca) 4. szám alatti általános iskola helyiségében helyezték el. A helyiség, különösen így megosztva az általános iskolával, nemcsak gyakorló, de semmilyen iskola céljára nem volt alkalmas: szûk, udvar nélküli, levegõtlen, elõadótermek híján lévõ, kiérdemesült épület volt. Ráadásul a két iskola életét a közösködés állandóan zavarta, s még egy újabb feladat is várt ránk: meg kellett oldanunk az akkor bevezetett koedukált oktatást iskolánkban is.
A másik nehézséget a tanári kar felfrissítése okozta. A Tanáccsal együtt a különbözõ iskolákból áthoztuk az addig is ilyenfajta feladattal megbízott jó kartársakat, s így a testület kialakult. Ennél sokkal nehezebb feladat volt a gyakorló gimnázium régi épületének, a Trefortnak a visszaszerzése. Ez az épület hosszú évtizedeken keresztül igen jól oldotta meg feladatát, így az új gimnázium elhelyezésére egyedül ez a lehetõség jött számba. Nehézzé tette a feladat megoldását az a körülmény, hogy gyakorló gimnáziumunk akkor a Tanácshoz tartozott, a Trefort épülete pedig az Egyetem modernnyelvi tanszékeinek jelentõs részét magában foglaló épület volt. A Tanács mindent megtett az ügy elintézésére, végül is sok közös munkánk sikerrel járt: a Trefort épülete iskolánké lett.
1954-ben költözködtünk át. Az átköltözést pénz híján szülõi támogatással, tanulóink és tanáraink segítségével, két teher-kocsival és gyalog bonyolítottuk le. A berendezés és teljes elrendezés munkájával az új tanévre elkészültünk.
Újabb nehézségek jelentkeztek az 1955-56. tanév elején más területen is. Iskolánk az Egyetemhez került. Az átszervezés, az együttmûködés kiépítése jelentõs feladat volt. Ugyanakkor külön nehézséget jelentett az egységes 12 osztályos iskola megszervezése. Bár az általános osztályok tagozatát alaposan segítette a VIII. kerületi Tanács, a tárgyi és személyi szükségletek biztosításában sok nehézséggel kellett szembenézni.
Mégis azt kell mondanom, hogy számomra a legnagyobb gond nem ezeknek a nagy problémáknak a megoldása volt. Az Egyetem ugyanis a Cukor utcában új gyakorlóiskolát szervezett. A személyi feltételek megvalósítására iskolánkból az új létesítmény számára utasításra testületemnek több mint egyharmad részét át kellett adnom. Természetesen a legjobb tanáraimat is meg kellett osztanom. Közel húsz év távlatából ma is ezt tartom legsúlyosabb valamikori feladatomnak. (Senkinek sem kívánom, hogy hasonlóban legyen része).
Mindezek után szervezési munkálataim befejezõdtek, iskolánk, a Trefort utcai gyakorló gimnázium és általános iskola zökkenõmentesen folytatta szép életét, s elérte a mostani 100 éves jubileumot. Magam pedig 1959-ben áthelyezés folytán új iskolában folytattam vezetői munkámat.
(Ez az írás az iskola 1972-es centenáriumi emlékkönyvében jelent meg.)