Ismertté vált tanárok 1940-ig

Ez a lista azon híres, vagy ismert tanárokat, illetve fontosabb életrajzi adataikat tartalmazza – köztük azt, hogy mikor tanított iskolánkban –, akik 1872 és 1940 között tanítottak iskolánkban, és az Új Magyar Életrajzi Lexikonban szerepelnek.

 

Alszeghy Zsolt (1888-1970) magyar, latin, 1919-1941, akadémikus, irodalomtörténész, az irodalomtudomány kandidátusa, a M. Irod. Tört. Társ. elnöke, egyetemeken, főiskolákon tanított, elsősorban a XVII.-XVIII. századi irodalommal foglalkozott

Badics Ferenc (1854-1939) magyar, latin, 1897-1914, akadémikus, irodalomtörténész, történelem-magyar szakos tanár, 1898-tól 1914-ig iskolánk igazgatója

Bárczi Géza (1894-1975) magyar, francia, 1929-1941, akadémikus, Állami Díjas és Kossuth-díjas nyelvész, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke, tanszékvezető egyetemi tanár, különösen a magyar nyelvtörténet foglalkoztatta

Bartal Antal (1830-1910) latin, görög, 1872-1890, akadémikus, klasszika-filológus, tankönyveket, szótárakat írt, 1872-től 1890-ig iskolánk igazgatója

Beke Manó (1862-1946) matematika, fizika, 1895-1900, akadémikus, matematikus, főkutatási területei: algebra, geometria, lineáris differenciálegyenletek, emlékére alapították 1951-ben a Beke Manó-díjat

Bély Miklós (1902-1986), testnevelés, 1936-1948, testnevelő tanár, szakíró, tanszékvezető főiskolai tanár, a Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja vezetőjeként jelentős szerepet játszott az országos középiskolai bajnokságok beindításában

Berg Pál (1912-1951) német, angol, 1946-1947, irodalomtörténész, nyelvész, az angol-magyar művelődési kapcsolatokkal, az angol nyelvtanítás módszertani kérdéseivel foglalkozott elsősorban

Binder Jenő (1856-1933) magyar, német, 1907-1908, irodalomtörténész, néprajzi író, francia-német szakos tanár, főként a magyar irodalom külföldi kapcsolataival, továbbá a néphit és a népszokások jelentőségével kapcsolataival foglalkozott

Borsányi Károly (1914-1980) történelem, latin, 1952-1955, történész, történelem-latin szakos tanár, főképp Afrika történetével foglakozott, az UNESCO történész szakértője

Császár Ernő (1881-1952) magyar, latin 1911-1937, irodalomtörténész, magyar-latin szakos tanár

Csengery János (1856-1945) latin, görög 1884-1896, akadémikus, klasszika-filológus, műfordító, dékán, a görög és a latin irodalom történetével foglalkozott, középiskolai tankönyeket írt

Cserép József (1858-1948) magyar, latin, görög, 1906-1920, klasszika-filológus, latin és görög középiskolai tankönyveket írt

Dallos György (1905-1956) magyar, német, 1945-1949, irodalomtörténész, az orosz és az olasz irodalom kérdéseivel foglalkozott

Dékány István (1886-1965) történelem, földrajz, 1924-1938, akadémikus, filozófus, szociológus, a Magyar Filozófiai Társaság főtitkára, a Magyar Társadalomtudományi Társulat elnöke, több akadémiai könyvsorozat főszerkesztője.

Eperjessy Géza (1926-1998) történelem, latin, 1955-1963, a történelemtudomány kandidátusa és doktora, tanszékvezető főiskolai tanár, fő kutatási területe a magyarországi ipar fejlődése a közép- és újkorban, több középiskolai tankönyvet írt

Farkas Márton (1926-2000) magyar, történelem, 1957-1958, akadémikus, történész, a XIX.-XX. századi történelemmel, hadtörténelemmel foglalkozott

Geréb József (1861-1930) latin, görög, 1895-1921, klasszikus-filológus, az MTA meghívott tagja, ókori írók műveiből fordított, több tankönyvet írt, az ókori művelődéstörténet egyes kérdéseivel foglalkozott

Gyomlay Gyula (1861-1942) latin, görög, 1893-1906, akadémikus, klasszikus-filológus, bizantinológus, dékán, majd rektor, a görög történelemmel, görög klasszikusok műveinek fordításával, magyarázatával foglalkozott

Györkösy Alajos (1896-1973) latin, görög, 1925-1937, klasszikus-filológus, az MTA meghívott tagja, Palsztinában és Egyiptomban is kutatott, pedagógiai és szótárszerkesztői munkássága is jelentős

Hajósy Ferenc (1905-1988) történelem, földrajz, 1946-1952, meteorológus, banktisztviselő, földrajz-történelem szakos tanár, a XX. századi magyar éghajlatkutatás jeles képviselője, megalkotta az első széleskörűképet a magyarországi csapadékéghajlatról

Haraszty Árpád (1907-1987) természetrajz, földrajz, 1942-1948, botanikus, tanszékvezető egyetemi tanár, főképpen a harmadidőszaki barnaszenek vizsgálatával foglalkozott

Heinrich Gusztáv (1845-1922) német, történelem, földrajz, 1872-1875, akadémikus, germanista, a főrendiház örökös tagja (1910), dékán, majd rektor, az összehasonlító tárgytörténeti kutatások magyarországi megteremtője

Kármán Mór (1843-1915) magyar, latin, görög, német, 1872-1899, pedagógus, művelődéspolitikus, az Országos Közoktatási Tanács tagja, a Trefort utcai gyakorlógimnázium egyik alapítója, 1872-től pedagógiai vezetője, gimnáziumi tanterve (1879) kiemelkedően jelentős, elsősorban a középiskolai tanítás módszertanával foglalkozott

Kerecsényi Dezső (1898-1945) magyar, német, 1938-1943, akadémikus, irodalomtörténész, főképp a XV.-XVI. századi magyar irodalommal és Kölcsey Ferenc munkásságával foglalkozott

Koch Nándor (1885-1961) természetrajz, kémia, 1929-1935, geográfus, geológus, természetrajz-vegytan szakos tanár, egyetemi magántanár, Adria-kutató expedíció hidrológusa, földtani, őslénytani, oceanográfiai kutatásokat végzett, a 33 FC labdarúgójakánt kétszeres magyar válogatott

Lobmayer Géza (1880-1940) iskolaorvos, 1906-1925, orvos, sebész, a Poliklinika igazgató főorvosa, egyetemi tanár, eredményeket ért el a phrenicoexairesis és a tüdőtuberkulózis sebészeti kezelése terén.

Makay Gusztáv (1910-1984) magyar, francia, 1941-1974, irodalomtörténész, egyetemi docens, számos magyar nyelv- és irodalom tankönyv és francia szakmódszertani munka szerzője

Malmosi Károly (1848-1885) latin, görög, 1875-1884, pedagógus, középiskolai latin tankönyveket írt

Marczalli Henrik (1856-1940) történelem, földrajz, 1878-1895, akadémikus, történész, elsősorban az újkori egyetemes történelemmel foglalkozott, de munkássága a magyar történelem egészére kiterjedt

Mika Sándor (1859-1912) történelem, földrajz, 1895-1906, történész, történelem-földrajz szakos tanár, egyetemi magántanár, a középkori egyetemes történelemmel, az erdélyi fejedelemség történetével foglalkozott, számos történelemtankönyvet írt

Módi Mihály (1891-1972) latin, görög, 1937-1943, akadémikus, klasszikus-filológus, egyetemi tanár, fő kutatási területe a görög és latin költészet

Molnár József (1905-1986) magyar, francia, 1957-1959, irodalomtörténész, nyelvész, magyar-francia szakos tanár, főként táj- és néprajzkutatással, a reformkor és a felvilágosodás magyar irodalmának történetével, emellett családtörténeti kutatásokkal is foglalkozott

Nagy Ferenc (1910-1994) magyar, latin, görög, 1941-1976, akadémikus, klasszikus-filológus, pedagósus, a görög és latin nyelvek oktatásának módszertanával foglalkozott, több fajta latin nyelvkönyvet írt

Négyesy László (1861-1933) magyar, latin, 1891-1911, akadémikus, irodalomtörténész, esztéta, Szentes választókerületének nemzetgyûlési képviselője, több retorikai, stilisztikai, poétikai tankönyvet írt, jelentősek a verstani kutatásai

Pályi Sándor (1859-1929) természetrajz, földrajz, 1904-1929, pedagógus, vegyész, a magyarországi szabadoktatás úttörője, a Leánygimnázium Mozgalom kezdeményezője és megteremtője

Papp Ferenc (1871-1943) magyar, latin, 1917-1932, akadémikus, irodalomtörténész, Gyulai Pál és Kemény Zsigmond életét és munkásságát dolgozta fel

Petz Gedeon (1863-1943) magyar, német, 1890-1891, akadémikus, nyelvész, germanista, a felsőház tagja, a magyar-német nyelvi és irodalmi kapcsolatok történetével foglalkozott, a korszerû magyarországi német nyelvjáráskutatás megteremtője

Sebestyén Gyula (1848-1911) történelem, földrajz, 1899-1900, pedagógus, számos pedagógiai írása jelent meg különböző folyóiratokban

Staub Móric (1842-1904) természetrajz, földrajz, 1872-1904, akadémikus, paleobotanikus, pedagógus, a magyarországi paleofitológia megalapítója, az Országos Tanszermúzeum megszervezője és igazgatója, a Magyar Földtani Társulat titkára, több fosszilis növényt és állatot neveztek el róla

Strausz László (1901-1988) természetrajz, földrajz, 1929-1930, Kossuth-díjas geológus, paleontológus, a földtudomány doktora, munkássága nagy mértekben elősegítette a szénhidrogénkutatás tudományos megalapozottságát

Szabó Péter (1867-1914) matematika, fizika, 1900-1914, matematikus, pedagógus, jelentősek a két Bolyaira vonatkozó kutatásai

Szávai Nándor (1906-1979) francia, német, olasz, 1958-1973, Kossuth-díjas irodalomtörténész, műfordító, minisztériumi politikai államtitkár (1948-1950), a Világirodalmi Lexikon főmunkatársa volt

Tarján Imre (1912-2000) matematika, fizika, 1946-1949, akadémikus, Kossuth-díjas és Állami Díjas biofizikus, a fizikai tudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár, dékán, majd rektorhelyettes, krisktályfizikával és molekuláris biológiával foglalkozott

Tompa József (1905-1990) magyar, német, 1940-1949, nyelvész, a nyelvtudomány doktora, az irodalmi szókincs történetével, stilisztikai kutatásokkal, a mai magyar nyelv nyelvtanával foglalkozott

Vértesy Dezső (1881-1917) latin, görög, 1913-1917, klasszikus-filológus, pedagógus, mûfordító, görög-latin szakos tanár, főként az ógörög irodalom történetével foglalkozott

Volf György (1843-1897) magyar, német, 1875-1896, akadémikus, nyelvész, iskolánk igazgatója 1890-től 1896-ig, a honfoglaló magyarok műveltségével, nyelvével foglalkozott

Wagner József (1882-1956) latin, görög, ének-zene, gyorsírás, 1917-1941, klasszikus-filológus, pedagógus, különböző gyorsírás-, sport-, és zenetörténeti kérdésekkel foglalkozott

Waldapfel János (1866-1935) magyar, német, 1897-1920, pedagógus, az Országos Közoktatási Tanács tagja, különböző pedagógiai folyóiratok szerkesztője

Zlinszky Aladár (1864-1941) magyar, latin, 1907-1908, akadémikus, irodalomtörténész, esztéta, egyetemi tanár, főként az irodalmi művek forrásainak kutatásaival és a magyar stilisztika kérdéseivel foglalkozott