Volf György (1890-1897)

Kinevezése előtt tizenöt éven át tanította a gyakorlóiskolában a magyar és a német nyelvet és irodalmat. Nagy tekintélye volt a tanári közéletben. Tagja volt az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek, 1886-1891 között ő szerkesztette az Egyesület Közlönyét.

Volf György német ajkú parasztcsaládban született. Heten voltak testvérek, így nem tudott időben középiskolába kerülni. Több éven keresztül segédtanító volt falun, később Pesten végezhette el a gimnáziumot. Huszonhét évesen szerezte meg az egyetemi oklevelet magyar nyelv és irodalomból, bár magyarul csak gimnáziumi évei során tanult meg.

A gyakorlóiskolában eltöltött években igen jelentős tudományos munkásságot is végzett. A Tudományos Akadémia levelező, majd később rendes tagjává választották. Nyelvészeti munkássága lényegében három fontos területet érintett. Felkutatta, s közzétette a magyar nyelv legrégibb emlékeit, amelyek addig csak kódexekben voltak fellelhetők. Így a Nyelvemléktár című sorozat 14 kötetét – egy híján – jegyzetekkel s bevezetésekkel ellátva ő rendezte sajtó alá. A „Nyelvőr” lapjain igen energikusan vett részt az élő nyelvhasználat vitáiban, s életének egy további szakaszában – nyelvtörténeti kutatásaira támaszkodva – jelentős eredményeket ért el a honfoglaló magyarok műveltségének kutatásában.

Volf György igazgatói évei – Bartaléhoz hasonlóan – nehéz, küzdelmes évek voltak. Emberi magatartását az őszinteség, közvetlenség, nyíltszívűség jellemezte. Szelíd alaptermészete ellenére nagyon is keményen, mondhatni harcosan küzdött a gyakorlóiskola szegényes költségvetésének emeléséért, a tanárok túlságosan magas óraszámainak csökkentéséért, a felszerelés korszerűsítéséért. Fellépett minden „jogsérelem” ellen, mely az intézet kiváltságos helyzetét fenyegette.

Életének utolsó időszakában még előkészíthette és szervezhette az iskola negyedévszázados fennállásának jubileumát, de rövidesen – a sikeres ünnepségek után, az új tanév küszöbén váratlanul elhunyt.