Staud János kiemelten nagy gondot fordított az iskolában folyó tanárképzésre, s az 1924. évi középiskolai törvény nyomán, jelentős szerepet vállalt a gyakorlati tanárképzést szabályozó országos utasítások összeállításában. Tervszerűen törekedett az iskolai könyvtárak és szertárak fejlesztésére, „… egy minden vonatkozásban hivatása magaslatán álló, a korral haladó gyakorlóiskolát berendezni…” – ez volt egyik fő célkitűzése. A tanárjelöltek részére mintegy háromszáz kötetes pedagógiai-metodikai kézikönyvtárat létesített. A tanároktól és a jelöltektől nagyon megkövetelte a rendet és a pontosságot, ebben nem ismert tréfát, de nem volt kicsinyesen rosszindulatú. Ha a helyzet úgy hozta, a Tanárképző Intézet vezetésével és a minisztériummal szemben gerincesen kiállt az iskola vagy az egyes tanárok (olykor tanárjelöltek) érdekeiért.
Staud igazgatói tevékenységével természetesen a hivatalos közoktatáspolitika célkitűzéseit képviselte, de magáévá tette a Kármántól és Waldapfeltől eredő sok értékes pedagógiai hagyományt. A tanári munkában és a gyakorlati tanárképzésben a módszeresség fontosságát hangsúlyozta.
Staud idején különösen fontos jelentőséget kaptak a hagyományos heti módszertani értekezletek. Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított a testületi egységnek, a pedagógiai elvek egységes értelmezésének, a megvalósítás gyakorlatában jelentkező ugyancsak egységes módszereknek és eljárásoknak. Az értekezletek igen fontos szerepet töltöttek be a pedagógiai nézetek ütköztetésében, az azonos gondolkodás kialakításában.
A tanárképzés kapcsán gyakran vetődött fel az órai fegyelem kérdése. Staud szerint a legjobban az fegyelmez, aki az egész osztályt a közös munka szolgálatába tudja állítani. „A munkaoktatás a legfontosabb eszköze a fegyelmezésnek. Nem elég az sem, ha minden tanuló figyel, részt kell tevékenyen vennie a munkában.”
1935-ben országosan előírták az óravázlat készítését valamennyi tanár számára. Staud János észrevétele ennek kapcsán: „Óravázlat készítése hasznos, de (…), kell azonban, hogy az óravázlat csak eszköze legyen a jó tanításnak, s nem öncél. A súlypont ezentúl is a tanításon legyen és nem a tetszetős, de meg nem valósított óraterveken.”
A tanulók túlterhelése is napirendre került. Szerinte a túlterhelés legfőbb oka nem a tanterv, hanem a módszeres iskolai munka hiánya. De van tantervi zsúfoltság is. A tankönyvek helytelen használata is eredményezheti a tanárok részéről a túlterhelést. Ellenzi a tankönyvek szövegének megrövidítését. A tankönyv igazi rendeltetése: „legyen az iskolai munka alapos kiegészítője (s ne helyettesítője), nyújtson módot az iskolában feldolgozott gondolatmenetnek elég részletes felfrissítésére s az eredmények megtanulására, s a tanár az iskolai és házi munka értelmes eredményét kérje számon, ne pedig a tankönyv szövegét. Addig is, míg az intenzív iskolai munka kora elkövetkezik, rá kell nevelni a tanulót (s a jó tanárt) a tankönyv értelmes használatára.”
Bárczi Géza nyelvészprofesszor így emlékezett vissza Staud Jánosra: „… Staud János igazgató szelleme hatotta át az egész iskolát, és biztosította az elméletileg is jól megalapozott magas színvonalú oktatási gyakorlatot. Öt vagy hat éven át voltam a tantestület jegyzője, ami nem volt sinecura. Azt jelentette ez, hogy a próbaelőadások megbeszélésére hetenként tartott konferenciákról 18-20 hasábos jegyzőkönyveket kellett írnom, melyek a legalább két órás értekezlet minden mozzanatát, de főképpen Staud igazgatónak igen alapos fejtegetéseit tömören összefoglalták. Bizony, olykor zúgolódtam magamban, amikor tudományos problémák megoldása helyett jegyzőkönyv írással kellett az időt töltenem, de már akkor is éreztem, sőt tudtam, mennyit köszönhetek e munkának. E jegyzőkönyvekben, melyek főleg Staud János elgondolásait foglalták össze, egy rendkívül értékes és bár hatalmas szakirodalomból kinőtt, mégis teljesen eredeti pedagógiai rendszer bontakozott ki lenyűgöző erővel. Ekkor a konferenciákon keresztül lettem, ha lettem, tudatos pedagógus. S ugyanakkor tudományos munkára is maradt időm, kedvem, energiám, mert a Minta sajátos szelleme ennek is kiválóan kedvezett.”